SZAKMAI SZÖVETSÉGESEM A MESE

Népmese pszichológiai alkalmazásának a kutatására szenteltem szakmai életem első 20 évét. Jungi mese-alkalmazás nemzetközi esetleírásai elragadóak voltak, azonban egyedi esetekre vonatkoztak. Kezdetekben az foglakoztatott, hogy hogyan érvényesül a mese mélylélektani hatása, és megérthető-e lépésenként ez a folyamat? Ebből a kihívásból és izgalmas olvasmányból a pszichológiai munka Alfája és Omegája lett a mese mélylélektani alkalmazása az életemben. Módszernek a kidolgozása majd oktatása, kutatási témák éveket átölelő gondozása bontakozott ki a kezdeti inspiráló találkozásból.  

Eszköz és egyben társ ebben a meseterápiás módszerben a népmesei szereplő, a mese szövegének lüktetése és narratív elemei mind a pszichológiai munka talajává és erőforrásává válhatnak. Mély és általános önismereti témákat, valamint aktuális kérdéseket közelíthetünk meg egyidőben. A mesemunkában a folyamat segítője, szupervizora is a mese, de használtam módszertani támpontok megfogalmazására, szakmai értekezések beszédes vonalvezetőjeként, és szimbolikus sűrítményként az erőforrások mobilizálására minden területen. Képzési csoportok tagjai 2019-től szakmai közösséggé formálódtak, és egymást biztatva egyre több területen alkalmazzák az IMMP szemléletét, anyagát, rész vesznek további témák kidolgozásában. Ahogyan a mesét, a meseterápiát is életre kell kelteni, hogy hasson.

Évek alatt egybe érett, és a pszichológiai alapokon tovább fejlődött az az interdiszciplináris anyag, amit a meseterápiás munka hátterének gondoltam. Egyrészt az a folklorisztikai, filológiai és a antropológiai tájékozódás, amit a népmese anyaga megkíván, pszichológiai fókusszal integráltuk az IMMP-be. Másrészről különböző pszichológiai szemléletek eszközrendszerét gyúrtuk egybe a mesemunka módszertani kidolgozásakor: szimbólumterápia, humanisztikus -, narratív pszichológia szemlélete találkozott a családterápiában is alkalmazott rendszerszemlélettel.

A népmese a maga gazdagságával, őszinteségével és sűrítettségével együtt egy pszichológiai kincsesbánya számomra. Egy kincs, amiért próbákat teljesít a kliens és a terapeuta is, hogy megszerezze, majd még több kört halad a történettel, hogy a kincset „fel is hozza a föld alól” / „le az égigérő fáról”, azaz integrálja a személyiség működésébe és a mindennapi életébe.

Aranydió a zsebünkben, táltos alattunk, öreganyó előttünk, vagy a rózsát-nevetés képessége bennünk a mese…